Kim Jongwoon-hatás és rózsaszín felhők

Az elírásokért elnézést kérek, amint lesz rá időm, átnézem és kijavítom őket^^ 

Páros: YeWook

Figyelmeztetés: +18

Nem hallottam mást, csak a sikoltozó rajongók hangját. Ma újból a színpadon állok, karrierem közepén. Tisztán emlékszem, hogy én is egy ilyen kaliberű koncerten voltam, amikor felfigyelt rám egy ügynökség. Végülis, elég feltünő lehetett, ahogy ott sikoltoztam, mint a veszett. Na most, a bökkenő csak az volt, hogy azt hitték, lány vagyok. Csak akkor derült ki számukra, hogy van valami a lábam között, amikor az enterertainmentnél legalább háromszor elmondtam, hogy a Ryeowook bizony nem csaj név, és én sem vagyok az. De megfogtam őket. Hogy most a tökéletesre fésült hajammal és kiváló sminkemmel, vagy a ragyogó karizmámmal, azt nem tudom. Hehe, egó. Viszont azzal a feltétellel maradhattam csak náluk, ha kifejezetten csak csajként lépek fel. Én meg persze simán belementem. Amióta a cégnél vagyok, azóta ez lesz az első önálló fellépésem. Méghozzá nem is akár mi, hanem egy cover.

Szerintem sokan hallottak már Sunmi-ről. Az a nő valami szexistennő a pasik körében. Az összes srác ismerősöm odáig meg vissza van érte. Na igen, majdnem mindenki. Mert engem ugyan nem különösebben érdekel, ami azt illeti. Ezt  betudhatjuk a nemi orientációm miatt is, mivel nem épp a szebbik nem érdekel. Sunmi csak a hangjával ragadt meg, testét nem találtam már annyira vonzónak. Amikor a menedzser megkérdezte, melyik dallal szeretnék fellépni, azonnal mondtam, hogy nekem bizony Sunmi 24 órája kell. A koreográfussal simán mentek a dolgok, az éneklés sem volt túl nagy probléma. A sminkesnek nem akadt különösebb gondja az arcommal, csak a fejemre húztak egy parókát, és már indulhattam is a színpadra. Hallottam az MC szavait: „Fogadják a színpadon Kim Ryung-ot!” Igen, álnevem van. Teljesen megértem a céget, elvégre senki sem szeretné megtudni, hogy a fő pénzforrás mégsem csaj, hanem hapsi. Nagy tapsvihar és örjöngő fanok hangját lehetett hallani. Utána felhúzódott a függöny. Show time, baby!

Kecses, kicsit sem férfias mozdulatokkal lépkedtem a színpadon. Szokásomhoz híven körülnéztem a színpadon, attól félve, hogy valakinek feltűnik, mégsem vagyok én olyan természetes lány. Most sem láttam egyetlen gyanús alakot sem. De a szemem visszatért a színpad elejére, és megpillantottam őt. Ez a srác sötét tekintettel méregetett, átlát vajon rajtam? Mégis mi ez? Tudja, hogy ki vagyok? Le akar leplezni a többiek előtt? Minden ember örjöng, miközben ő csak áll és a szemeimet fixírozza. Vagy inkább... Bukta. Az álmelleimen legelteti a szemét. Megúsztam. Csak egy újabb perverz állat, aki tuti meg akar fektetni.

Már az utolsó refrénnél járunk, de ez a személy folyamatosan bámul. Nem úgy, mint a többi rajongó. Inkább úgy, mint egy nimfomán. Kicsit elkezdtem parázni. De vége a számnak. Picit fellélegezhetek. Bevonultam az öltözőmbe, hogy újra pasi alakot öltsek, majd távoztam is onnan. Menedzser hyung jött oda hozzám, hogy van egy látogatóm, aki régi ismerősnek és közeli barátnak említett. Persze, a menedzser nem hitt neki, de amikor kimondta, hogy Kim Ryeowookot keresi, elhitte a srác szavait. Félve lépkedtem a folyosón, majd megpillantottam azt a fekete hajkoronát. Pontosan azt, amelyik úgy stírölte a melleim. Nekem háttal állt, és az ablakot figyelte. Nagyon szép alakja volt. Talán model?

–  Khm – köhintettem egyet, mire azonnal megfordult. Gyönyörű arca van. Nem túl sovány, de nem is tokás. Olyan nyomogatni valóan pufi. – Engem keresett? – a srác lehajtotta a fejét, de láttam, ahogy ajkait vigyorra húzza. Oké, ez most min vigyorog itt nekem? Jézusom, ki engedte be ide ezt az őrült állatot?

–  Örülök a találkozásnak. A nevem Kim Jongwoon. Te pedig Kim Ryeowook vagy, ha nem tévedek. Most, hogy nincsenek mű melleid, sokkal jobban nézel ki – szavaitól köpni-nyelni nem tudtam. Szóval tényleg lelepleztek. Már készültem volna mentegetőzni, amikor közelebb jött és vállaimnál fogva megpörgetett. – Hmmm, hátulról sem rossz. Csak merem remélni, hogy ez nem kitömött segg, mint a műcickóid – kuncogott, majd éreztem, ahogy rácsap.

–  E-elnézést, de mit művel? – ajkaim remegtek. Annyi volt a probléma, hogy az élvezet miatt.

–  Ugyan, tegezz nyugodtan. Jó, ha négy évvel idősebb vagyok, mint te. Lenne kedved eljönni velem és meginni egy csésze teát? – hangja hirtelen kedves és hízelgő lett. Én pedig teljsen leképedtem. Idejön ez az izé, össze-vissza fogdos, és még van pofája elhívni egy csésze teára?

De én meg még hülyébb vagyok, mert még bele is egyezem. Egyszerűen vonz a tekintete a srácnak. Bár lehet, hogy reggelre egy árokban végzem, félholtam, vagy holtan... Ebben a pillanatban ez izgat a legkevésbé. Ahogy néz rám a nagy szemeivel, vigyorra húzódott ajkaival, magabiztos testtartásával, nem tudok neki nemet mondani.

–  Menjünk... – bólintottam egy aprót, mire ő megragadta a csuklóm, és vonszolni kezdett maga után. Egy kiskutya sem hallgat ilyen szépen a gazdájára, mint ahogy én most erre a Jongwoonra.

Későre járt már az idő, az utcákon nem voltak emberek. Talán csak egy-kettő dolgozó, aki most indul haza, meg pár részeg, akiket inkább kikerültünk. Bevezetett engem egy sikátorszerű helyre, amitől nyelnem kellett egy nagyot. Bevallom, féltem. Egyre beljebb haladtunk, és megváltás volt számomra az a barna faajtó. Mégsem fog megerőszakolni egy sikátorban. Áá, Ryeowookie, nem, majd egy szobában fog. Miért kell nekem mindig a legrosszabra gondolnom?

Az ajtó túloldalán egy bár kaliberű helyiség mutatkozott meg. Nem volt üres, sőt! Az emberek táncoltak, ittak, vagy épp egy páholyban smároltak. Úgy láttam, Jongwoont nem zavarja, viszont én már nagyon régen voltam bárkivel is, így felpezsdült a vérem. Odavezetett engem a bárpulthoz, majd rendelt két koktélt.

–  Nem úgy volt, hogy teázunk? – vontam kérdőre.

–  Ilyenkor már zárva vannak a teázók, így gondoltam, megmutatom a kedvenc helyem. Nem tetszik? – biggyesztette le ajkait, amitől azt hittem, falra mászok. Hogy lehet egy harmincas éveiben járó srác ennyire édes? Mondjuk csak magamból kiindulva...

–  Dehogyis! Nagyon jó helynek tűnik – mosolyogtam rá bíztatóan. Miért érzem úgy magam, mintha már ezer éve ismerném őt? Annyira jó a közelében lenni. Felemeltem a koktélos poharam, felé biccentettem egy picit, majd fenékig beöntöttem. Jongwoon szemei a homlokáig szöktek. Nem nézte volna ki belőlem ezt. Mondjuk nem bírom túl jól a piát, szóval remélem nem akar leitatni. Odaszólt megint a bármenhez, azzal a mondattal, hogy: „A szokásosat, hyung!” Amint megkaptuk a számomra rejtélyes italokat, Jongwoon azt mondta, menjünk a saját kis helyére. Mint kiderült, ez a hely mindössze pár pokróckából és párnából áll, szépen elhelyezve a fal alatt, sarokban. Nem túl bonyolult, mégis hangulatos. Remélem azért nem készül éppen megerőszakolni a cuki pink párnácskák között.

Kényelmesen elhelyeztem fenekem a puha terítésen és iszogatni kezdtem kissé édes italom. Éreztem benne egy kis epret, de nem tudtam volna megállapítani, mi lehet még hozzá adva.

–  Jongwoon – fordultam felé, miközben a szívószál még ajkaimon belül pihent. Amikor rám emelte sötét tekintetét, láttam, hogy hatalmasat nyel, miközben elengedem a hosszú segédeszközt. Minden esetre megszólaltam. – Mi van ebben az italban? Mert az epren kívül nem tudom kivenni...

–  Kérlek szépen, az italod neve Rózsaszín felhők. Tudom, nem hangzik valami eszméletlenül férfiasan, de nem is ez a lényeg benne. Jól érezted, van benne eper, de emelett megtalálható a vadító fehér rum, vermouth bianco, a legerősebb fajta, dinnyelikőr, hogy kellő képpen édes legyen, eperszirup, hogy gyönyörű színt kölcsönözzön, és természetesen egy kevés szénsavas ásványvíz is. Ez mind összekeverve, két-három db jégkockával és eperszemekkel felszolgálva.

–  Hűűűha... És nálad ez a szokásos ital? – kuncogtam. – Nem túl erős ez ahhoz, hogy szokásos legyen?

–  Áhh, dehogyis. Nem iszom minden nap ezt. Csak ez nagyon hozzám nőtt. Csak különleges alkalmakkor rendelek ilyen italt – kacsintott rám.

–  Ezt értsem úgy, hogy minden csajt, ezesetben csajra hasonlító pasit idehozol, leitatod, majd megfekteted? – néztem rá gúnyos tekintettel. Hirtelen elment a kedvem mindentől.

–  Mi? Nem, dehogyis! Eddig csak egy embert hoztam ide, de azt is megbántam. Azt hittem, rátaláltam az igaz szerelemre, de a kurvának csak a testem kellett.

–  Mintha olyan tökéletes lenne a tested... – motyogtam magamnak, bár úgy tűnik, túl hangosan mondtam ki.

–  Pardon? Mit motyogsz ott, drága, pici Ryeowookie? – méregetett engem olyan tekintettel, mint aki azon nyomban lehrapja a fejem a helyéről.

–  Óhh, ugyan, meg sem szólaltam, biztos csak a huzat – vigyorogtam teli fogsorral. Nem is sejtettem mi fog következni ezek után. Ez az őrült fogta magát és rám ugrott. De nem, nem akart megerőszakolni. Helyette heves csiklandozásba kezdett. Rólam pedig tudni kell, hogy az ujjak érintését az odlalamon, hátamon, talpamon, gerincem mentén egyáltalán nem bírom. Óriási röhögésbe kezdtem, csak azzal nem számoltam, hogy bizony a már majdnem üres koktélom fellöktem. Ő viszont szépen oldalra rakta a saját üres pohárját, majd mellé tette az enyémet is. Épp kezdtem fellélegezni, hogy na majd most abbahagyja a csikizést, de tévedtem. Ijesztően széles vigyor jelent meg az arác, kezeit felemelte, csak most figyeltem fel arra, hogy milyen apró kezei vannak, majd úgy közelített tovább.

Torkomban hirtelen hatalmas gombóc keletkezett, magam sem értem, mitől. Talán az ital volt az oka, talán a női külsőm miatt éreztem magam ennyire zavarban. De amikor simán halálra csikizhetett volna, ő csak megfogta a kezeim, és felhúzott a padlóról.

–  Nem akarsz táncolni egyet? – kérdése meglepett, de örömmel fogadtam meghívását. Kirángatott a tánctér közepére, amikor minden elhalkult, majd ismerős kattogást hallottam. Ez nem lehet igaz.

–  Te nem vagy normális – böktem vállba, visszatartva röhögőgörcsömet.

–  Mi a gond? – fuldokolt ő is nevetésével. – Szerintem nem lesz gondod a koreográfiával – húzta mosolyra ajkait.

–  Csak figyelj és tanulj – szóltam vissza neki, majd Sunmi hangjával együtt kezdtem énekelni és mozgatni a csípőm. Mivel a kör közepében álltam, sokan figyelni kezdtek. Próbáltam nem túl pontosan követni a tánclépéseket, mert az már túl feltűnő lett volna. Viszont ahogy elértünk a refrénhez, nem bírtam leállítani magam. Arcomra kiült egy számomra idegen, kéjes mosoly, Jongwoon felé fordultam, és mintha csak neki táncolnék, úgy mozgattam testem minden részét. Láttam rajta a meglepődöttséget, ő sem számított erre a lépésemre. Elérünk a tánc azon részéhez, ahol már ketten táncolnak. Nem gondolkoztam sokat, kit is kéne magamhoz szólítani. A kócost ingjének gallérjánál ragadtam meg, majd húztam szorosan magamhoz. Vette az adást, azonnal mozgásba lendítette testrészeit, és nem is ment olyan rosszul neki.

Amikor neki háttal álltam, villámcsapásként érte  agyamat az érzés, hogy bizony valami böki a seggem. Nem is valami kis cucc, nem bizony. Nadrágon keresztül éreztem, hogy azok az apró kezek gyönyörűen kompenzálva vannak a nem kis méretű taggal. A zene ritmusára mozgattam a fenekem, aminek hála Jongwoonból sikerült kicsalnom egy sóhajt. Éreztem leheletét a nyakamon, teljesen beleborzongtam. A semmiből egy kéz ragadta meg a derekam és elhúzott táncpartneremtől. Nem érkeztem pislogni se, máris elrángattak az emberek közül, már nem  láttam sem a táncolókat, sem Woont. Egy folyosón álltunk, előttem két srác, akik egy fejjel magasabbak voltak, mint én. Az egyiknek fekete haja volt, pár vörös csíkkal ellátva, míg a másiknak szöszi feje volt, a szája mellett kér piercing díszelgett. Áradt belőlük az alkohol szaga, a gyomrom felfordult ettől.

–  Mit akartok tőlem? – léptem hátra, de csak a falnak ütköztem neki. Nagy bajban leszek, ha ezek ketten nem engednek el.

–  Biztos vagy benne, hogy csaj? Mintha pasira emlékeztetne egy kicsit... - szólt oda a szöszi a feketéhez.

–  Olyan csajosan vonaglott azzal a sráccal. Tuti csaj. De azért ellenőrizzük le – válaszolt a társa, majd vigyorogva közelítettek felém. A melírozott kezeit rátette mellkasomra, majd ciccentett egyet. Valami olyasmit morgott, hogy túl lapos csaj. A piercienges srác felemelte a kezeimet, és a fejem fölé helyezte. Hiába ordítoztam, hogy engedjenek el, semmi haszna nem volt. A zenétől pedig nem lehetett engem hallani. Imádkoztam, hogy valaki kijöjjön a hátsó ajtón és segítsen nekem. A szöszi kezét lábaim közé helyezte és abbahagyta a fülem molesztálását. Társára nézett, majd megszólalt.

–  Fasz – a fekete csak értetlenül nézett. – Ez egy fasz. Egy farok van a lába között.

–  Nem hiszem el, engedj oda – ő is letapizott. Valaki, bárki, kérem, mentsen meg! – Ez kimondottan egy fasz. Akkor ez kajak pasi – kezdtem fellélegezni, hogy na majd most elengednek, de tévedtem. – Ó, mintha annyira számítana, hogy pasi vagy csaj. A lyuk az lyuk.

Nekiesett nyakamnak, amitől csak még jobban mocorogtam. Közben a társa az övemmel babrált, de szerencsére annyira részeg volt, hogy nem bírta szétkapcsolni. Hallottam az ajtó nyitódását, egy kő esett le a szívemről, de csak egy srác jött ki, hogy elszívjon egy szál cigit. Ránk nézett, miközben a két srác még mindig engem próbált megerőszakolni, majd gyorsan elszelelt. Na, szépen vagyunk, ezeket a bátor fiúkat. Kezeim kiszabadításán erősködtem, de a szöszi túl erősen tartotta. Kezdtem belenyugodoni, hogy engem itt meg fognak erőszakolni és lehunytam szemeim. Kezeim hirtelen megszabadultak a nagy súlytól. Azonnal kinyitottam szemeimet és megpillantottam Jongwoont, ahogy épp szarrá veri a két részeg fiút. Térdre rogytam és csak figyeltem, mikor fejezi be.

–  Jól vagy? Nem esett bajod?  - lépett oda hozzám végül. Leguggolt elém, mire én azonnal a nyakába borultam és zokogni kezdtem.

–  Ah... Annyira fé-féltem! Azt hi-hittem, meg fognak erőszakolni! – hebegtem, miközben könnyeim esőént zuhogtak.

–  Wookie! – simogatta meg a fejem. – Nincs semmi baj, itt vagyok. Meg foglak védeni az életem árán is, ne aggódj!

Egy hónap telt el azután az eset után, Jongwoonnal nagyon jó barátok lettünk, minden fellépésemen ott volt, aminek nagyon örültem. Nem árulta el a kis titkomat, megbíztam benne. Minden hétvégén eljártunk arra a helyre, de többet nem láttuk a két részeg srácot. Úgy tűnik, Woon jól ellátta a bajukat azon az estén.

–  Ma mit szeretnél inni? Én állom – kacsintott rám legjobb barátom. Na igen. Ő legjobb barátjának tart engem, viszont én egyre inkább érzem ezt részemről másként. Előfordul, hogy az ember belezúg a legjobb haverjába, nem? Jó, most tekintsünk el attól, hogy mind a ketten pasik vagyunk. Ha valaki megkérdezné, hogy mikor történt, ezer százalék, hogy azt mondanám, amikor szarrá verte a két zaklatót. Abban a pillanatban úgy néztem rá, mint egy igazi hősre, az én hősömre. Aznap este hazáig kísért és az ajtóban megölelt, amitől újra kicsordultak a könnyeim. Behívtam magamhoz, ő pedig nem élt vissza a lehetőséggel, aminek örülök. Egész este az ágyam mellett ült és simogatta a hátam, megnyugtatott.

Azóta minden fellépésem előtt ő az, aki tartja bennem a lelket és bízik abban, hogy minden rendben lesz. Nélküle semmire sem mennék.

–  Hmm, szeretnék egy rózsaszín felhőket – pillantottam fel rá, mivel egy jó fejjel magasabb volt, mint én.

–  Értem, kis nosztalgia? – kuncogott a nemlétező bajsza alatt. Ha most ezzel arra célzott, hogy mennyire kis perverzen táncikáltunk a tánctér közepén, esküszöm, megverem.

–  Mondhatjuk így is – huppantam le a már megszokott kis párnácskák közé. Jongwoon odahozta a két italt, mert ő is azt a jellegzetes nevűt kérte. Csak ültünk és iszogattunk, néma csendben. Általában vagy ő jártatja a száját bármilyen hülyeségről, vagy én beszélek a fellépésekről, esetleg mesélek pár ciki storyt az entertainment tagjairól. De most nem. Csak nézünk egymásra, mint két idióta. Azt veszem észre magamon, hogy a tekintetem hol a szemébe fúródik, viszont rá-rápillantok az ajkaira. Megnyalta őket. Én is megnyaltam a sajátomat, akaratlanul. Érzem, ahogy kiszáradt a torkom, muszáj voltam nyelni egyet. Ő is nyelt. Figyelemmel követi, amit csinálok, pont úgy, mint én. A poharamat oldalra raktam, ő szintén. Tenyerét a pokrócra helyezte, és rádőlt, mire én megdermedtem. Íriszei elsötétültek, pupillái teljesen kitágultak. Talán csak a fényviszonyok miatt, de sokkal nagyobbak, mint az átlag. Lehet csak beképzeltem, de mintha sűrűbben vette volna a levegőt. Egyre inkább az én irányomba dőlt, én pedig, mint akit elvarázsoltak, lassan zártam le szemhéjamat. Ám azonnal ki is nyitottam őket, hatalmas gyorsasággal álltam fel és robogtam el a mosdóba. Majdnem felborítottam Jongwoont is a nagy rohanás közben.

Mikor beértem a férfi mosdóba, a tükör elé rohantam,rátámaszkodtam a pultra és jól megmostam az arcom hideg vízzel. Mégis mit akart csinálni velem? Talán... Megtörtént volna az a bizonyos első csók?Miért rohantam el? Csak nagyon megijedtem attól, hogy a szívem szinte ki akart ugrani a helyéről, a gyomrom pedig folyamatosan bizsergett. De jó bizsergés volt... Annyira jó lenne újra átélni azt a pár másodpercet...

A wc ajtó nyitódását hallottam, majd lépteket. A tükörből megpillantottam az én kis kócos barátomat. Odasétált mögém, kezeit a mosdóra helyezte. Maga felé fordított, így egyenesen a szemébe néztem.

– Most majd nem tudsz elfutni... – suttogta mély baritonján, és ajkaimra hajolt. A vérem forrni kezdett, hirtelen elszédültem, lábaim felmondták a szolgálatot. Jongwoon csókja...Hát ilyen. Annyit álmodoztam róla, gondolkoztam, milyen íze is lehet valójában, édes-e vagy savanyú? Szárazak lesznek az ajkai vagy nedvesek? De ez most minden képzelgésem felülmúlja. Az íze nem viszonyítható semmihez, mintha csak egy angyali érintés lenne, felpezsdíti a véred, tested teljesen elzsibbad. Kim Jongwoon hatás... Ajkaim elnyitottam, majd viszonoztam a csókját. Nem kellett sokat tennem, ő irányította az egészet. Karommal szorosan a nyakába kapaszkodtam, miközben falta ajkaimat. Alig álltam saját lábamon, és még a levegőm is elfogyott. Elszakadtunk egymástól, de ő egy pillanatra sem tétlenkedett. Derekamnál fogva megemelt és felültetett a mosdók melleti pultra. Lábaim automatikusan nyíltak szét előtte, ő pedig közéjük mászott. Újra átkaroltam, amit egy vigyorral értékelt. Ó, atyám, ez a vigyor... Ajkai után kaptam, mire meglepetten mordult fel, de azonnal ritmikus mozgásba kezdtek szerveink. Faltam a már vöröslő ajkakat, néha meg-megszívva az alsót. Élveztem, hogy kicsit én is irányíthatok, de hamar vége lett ennek, mert Jongwoon szorosan magához húzott, majd belemarkolt fenekembe.

– Ahh! – nyögtem fel az érzés miatt. Annyira jó...

– Tetszett, kicsi Wookie? – erősebben dögönyözte a két félgömböt, minek hála csak hangosabban nyögdécseltem. – Nyögj még, annyira felizgatsz... Ha ennyitől ilyen kéjes hangokat adsz ki magadból, mi lesz, ha majd benned leszek? – harapott bele a fülembe.

– J-joong! – úgy nyögtem, mint egy ribanc. Azt akartam, hogy hozzám érjen.

– Igen, Wokkie? Hallgatlak – mosolygott perverzen, majd újra ajkaim után kapott, amiket jól meg is szívott.

– Kérhlek... Dugj meg... Keményhen... – egy cuppanással vált el nedves és duzzadt ajkaimtól. Levette a pólómat és rátámadt testemre. Kulcscsontomnál eljátszadozott, folyamatosan lentebb és lentebb haladva. Amikor túljutott a két mellbimbómon is, már a nadrágom korcával babrált. Segítettem neki kibontani az övemet, ami pár másodperccel később már a mosdó sarkában landolt a nadrágommal együtt. Boxeren keresztül ért hozzám, amitől csillagokat láttam. Fel-fel dobáltam a csípőm, jelezve, hogy nekem több kell. Woon egy perverz vigyor kíséretében lerángatta a boxerem, és azonnal rácuppant a tagomra. Levegőt sem érkeztem venni, csak lecsuktam a szemeimet, és hallgattam, ahogy szája a tagom körül mozgoldóik. Kezeimmel beletúrtam hajába, nem azt akartam, hogy mélyebbre vegye, csak egyszerűen olyan jó volt, hogy muszáj voltam oda tenni a kezem. Csípőm néha megrándult, a vég felé közeledtem, viszont ő nem akarta, hogy most fejezzem be. Más tervei voltak. Mint ahogy nekem is. Amikor kiengedte ajkai közül a meleg szervemet, hagyott maga után egy szép fényes nyálcsíkot. Most én jövök, Oppa. Szemeibe néztem, amik csak az irántam érzett vágyat tükrözték. Nyomtam egy puszit a szájára, ami átment vad csókolózásba, nyelvemmel őrjítő táncot járt az övé, miközben leszedtem a nadrágját. Csókokkal hintettem be a felsőtestét, ami időközben megszabadult a fölös ruhadarabtól, de amikor az alsógatyájához értem, muszáj voltam hangosan felröhögni.

– Mi az? – nézett le rám értetlenül.

– Ez mi? – nevetésem hiéna vihogásba ment át, szinte a könnyem is kifolyt.

– Boxer, szerinted?

– De miért ilyen? – röhögtem. – Értem, hogy vadállat, meg ilyesmi, de ez a párducminta nagyon üt – vigyorogtam. Épp készült volna leszidni, de nem hagytam neki. Félredobtam a gyönyörű párducmintás gatyát és rácuppantam a Nagy Woonra. Nagy sóhajtás szabadult fel ajkai közül, kezemmel ráfogtam a tövére, míg nyelvemmel a tetején cuppogtam. Túl nagy volt, így nem fért be az egésze a számba. Annyira érezni akarom már magamban...

Ezt tudtára adtam azzal, hogy felálltam és nekidörgöltem a seggem. Ő azonnal megfogta és jól rácsapott. A tükörből láttam, hogy ott van a tenyerének a nyoma. Annyira szexi, mégis vicces, ahogy a pici tenyere a fenekem ékesedik. Tetszik...

A tágítást megoldotta annyival, hogy belémvezette két ujját, amikkel szorgosan ügyködött mindaddig, míg a harmadik is befért mellé. Lüktető tagját a lyukamhoz illesztette, de mielőtt belémvezette volna, azt éreztem, ahogy letérdel. A tükör előtt támaszkodtam, így tisztán láttam, mire készül. Pontosabban már éreztem is. A nyelve bennem van. Ez az érzés semmihez sem hasonlítható, az egész alsó felem beleremegett. Mikor már úgy vélte, hogy elég nedves vagyok, szorosan mögém állt, majd behatolt.

Hatalmasat nyögtem, vele egyetemben. Először csak lassan mozgott, majd fokozatosan gyorsított a tempóján. A bőr csattogását és két férfi lihegését lehetett hallani az egész helyiségben. Több szöget is kipróbált, de a gyönyörközpontomat csak akkor találta meg, amikor egyik lábam feltettem a pultra, ő szorosan állt mögöttem és tartotta a csípőmet. Egyre hangosabban és gyorsabban nyögdécseltem, alig kaptam levegőt, annyira élveztem. Magamhoz nyúltam, miközben ő hátulról tette a dolgát.

– Jongwooon-ah! – sikítottam erőteljesen nevét, majd a tükörre élveztem. Láttam, milyen kéjes arcot vágok, és azt is, hogy Woon milyen szenvedélyesen néz rám. Ahogy összeszorultam farka körül, tudtam, már nincs sok hátra neki sem. És nem tévedtem. Éreztem, ahogy ki akar húzódni, de nem hagytam neki, kezemmel seggébe markoltam, hogy eszébe se jusson.

– Itt jövök! – összes spermáját belém töltötte, minek hatására csak felnyögtem.

A hátamra dőlt, és így lihegtünk még pár percen keresztül. Letépett pár papírzsepit és azzal tisztogatta meg a lábamra kicsorduló nedvet, majd egy másikkal a tükörről is letörölgette. Kábultan vettük fel ruháinkat, egy szót sem szóltunk a másikhoz.

– Szeretlek – törte meg ő a csendet. – Már akkor beléd szerettem, amikor az első fellépéseden megláttalak, és nem érdekelt, hogy később kiderült, mégsem vagy csaj. Megfogott a személyiséged, a karizmád, minden, ami te vagy.

– Woon... – néztem rá nagy szemekkel. A srác, akiről azt hittem, egy perverz zaklató, végül belémzúgott. Ilyen is csak a mesékben van. – Én is szeretlek – karoltam át nyakát, amiben el is bújtam.

Megfogta derekamat, a falnak fordított, állkapcsomnál fogva húzta fel a fejem, és adott a számra egy igazi, szerelmes csókot. Fülemhez hajolt, mire azt gondoltam, hogy na majd most mond valami nagyon édes, szerelmes dolgot, amit az újszerelmesek szoktak mondani. Aha, persze.

– Még egy menet? – kuncogott a perverz dög. Hát persze, Kim Jongwoon, az Kim Jongwoon marad akkor is, ha a világ összeomlik. Nem fog sose változni, de őt így kell szeretni. És én így fogom szeretni addig, ameddig meg nem öregszünk és majd az idősek otthonában fogjuk tolni az ipart.