Te vagy a mindenem [7.rész] "Elmés képzelgés? Vagy valóság?"

Sziasztok c: TVAM következő része c: Jó olvasást :) Komizzatok bátran :D

Páros: JongKey, YeWook

Figyelmeztetés: +18, trágár szavak előfordulnak.

-Lehet mondjuk mérgező anyag is? – nyeltem egy hatalmasat, miközben Ryeowook már nem volt a szobában. Ő már a vér kamráknál járt.

-Nem feltétlen kell, hogy az legyen.. de ami a lényeg, hogy a plusz adag hatása nem tart tovább huszonnégy óránál, tehát nem kell semmi rosszra számítani – próbált engem megnyugtatni Yesung.

-Te.. így nem igazán nyugodtam meg, főleg, ha valami veszélyes adagot adunk be neki a vérrel együtt. Egyáltalán milyen ember – akarom mondani – vámpír képes elfelejteni, milyen bónusz adalék van abban a vértasakban? – morgolódtam magamban.

-Itt vagyok! – esett be az ajtón végszóra Ryeowook. A kezében tartott egy közepes nagyságú tasakot, amiben vörös híg folyadék volt látható. Nyeltem egy nagyot, amikor odaléptek Jonghyun mellé, és nekiláttak a vér beadásnak. Száját Ryeowook tartotta nyitva hosszú ujjaival, Yesung pedig elkezdte beönteni a nyíláson. Külső szemmel undorító volt nézni, viszont úgy, hogy tudom, egy barátom, mesterem élete forog kockán, teljesen más. És mi lesz, ha az adalék megöli belülről? Vagy arra fogja késztetni, hogy támadjon ránk? Áhh, nem kell ennyire negatívan gondolkodnom, csak bestresszelek tőle, aztán még ráncos lesz a szép pofim. Igen, Kibum, előtted épp vér átömlesztés történik, te pedig most is csak a bőröddel tudsz foglalkozni. Nem lehetsz ennyire önző. Gondolj kicsit másokra is.

 Miközben figyeltem a többieket, hirtelen elszédültem, körülöttem minden és mindenki forogni kezdett, végül elsötétedett a külvilág és megszűntek a hangok. Kivéve egyet. Egy ismeretlen hang volt, sosem hallottam még azelőtt. A nevemen szólított.

-Kibum – mély volt, férfias, és hátat borzongató. – Jonghyun félvérűé változtatott, ahogy látom. Szép munka ifjú Jjong. Milyen rég is volt már, ahh.

-Elnézést! De ki vagy? – tettem fel az ominózus kérdést, amikor mesélni kezdett.

-Jonghyun egy régi és közeli barátja. Te nem tudod ki vagyok, sőt a fiú valószínűleg nem is emlékszik rám. De én itt vagyok és régóta figyellek benneteket.

-Rég óta? De hisz nem is ismerem olyan régen őt. Miért figyelsz minket? És miért nem mondod el, ki vagy?

-Ha eljön az ideje, meg fogjátok kapni a választ mindenre. Most az a lényeg, hogy nem szabad elszakadnod a Hyungodtól. Vadásznak rá, és csak te tudod őt megmenteni, ha bármi baja esne.

-Vadásznak? Megvédeni? – kérdések száza suhant át az agyamon, nem is tudtam, mivel kezdjem. De mielőtt folytathattam volna a kérdezgetést, a titokzatos alak folytatta beszédét.

-Ellenséges vámpírok. Őt akarják. A családját már megölték, és most rá fáj a foguk. Yesung védőburka alatt kicsit gyengébben érzik a fiú szagát, de meg fogják találni. Nincs sok időnk. Meg kell tanulnod használni az erőd, és meg kell tanulnod megvédeni a mestered. Velem bármikor kapcsolatba tudsz lépni, ha segítség kell.

-Hogyan? Hogyan tudok visszakerülni ide? Pontosan hol is vagyunk most? – kicsit félek most, mer túl sok az új dolog. És nem értem, miért keresik Jonghyunt. Valami rosszat tett volna?

-Mi a te elmédben vagyunk most. Én csatlakoztam az agyadba, Jonghyun vére által. Amikor csak szükség van rám, hunyd le a szemed, jó erősen. Gondolj a fiúval való közös dolgokra, és vissza fogsz jutni ide. Ameddig ebben az állapotban vagy, a külvilágban az idő telik, tehát ne felejts el vissza menni. A többiek aggódnak érted.

-Rendben van. A neved azért elárulod? Hogy tudjam, ki az, akihez segítségért fordulhatok.

-Onew vagyok. Most pedig menj, nyugtass meg mindenkit, és rólam ne beszélj senkinek. Menj – utolsó szavai visszhangozni kezdtek a fejemben, aztán ismét szédülni kezdtem.

 Mikor felébredtem, ugyanott voltam, a földön fekve, csak most Ryeowook nézett le rám.

-Minden rendben van? Hirtelen összeestél, és beverted a fejed. Vérzett is kicsit – ohh, lehet csak képzelődtem? Az ütés miatt lett volna mindez? Csak egy halucináció lett volna? Jonghyun!

-Mi van Jonghyunnal? – azonnal felültem és szaladtam is az ágyhoz, amiben ő feküdt. Szemei le voltak csukva, viszont lélegzett, szóval biztos életben volt. Akkor mégsem méreg volt az az adalék. Reméljük csak valami plusz cukor. Megpöcköltem az orrát, mire egyik kezével az enyém után kapott és magához rántott. Viszont nem kelt fel. Hátranéztem Ryeowookra, de ő már nem volt a szobában. Mi a rák? Ez a csávó tud teleportálni? És hol van Yesung? Na jó, ezt mind majd később. Most el kell döntenem, hogy vajon csak a fejemet ért ütés miatt álmodtam ilyen furcsát, vagy ez igaz volt. Igaz is lehetett, mert Jonghyunról és a vérátadásról volt szó. Bár én is szoktam ilyen furákat összeálmodni. De ez még a furánál is furább volt. Ehh? Milyen hevesen dobog a szíve. Biztos valami perverz dologról álmodik. Óhh, talált süllyedt. Jonghyun junior is itt van, érzem ám. Megrándult a szemöldöke, majd kipattantak a szemei. 

Ugyanebben a pillanatban rontott be az ajtón Yesung is, egy hatalmas, poros könyvvel a kezében, nyomában pedig a kis Ryeowookkal.

-Megvan! – csak értetlenül néztünk rá Hyunggal, aztán egymásra meredtünk. Gyorsan felpattantam róla, vigyázzba vágtam magam, majd megkérdeztem ettől az őrülttől, hogy mégis mi van meg. – Tudom, milyen plusz adalék van abban a vérben! Bár lehet nem fogtok neki örülni.

-Ugye nem káros? – tettem össze tenyereim már-már imádkozva, de Yesung arcára csak egy vigyor ült ki. – Te őrült, mond már, hogy mi van benne!

-Lehet neked lesz csak káros, ha a csúcspontra fog érni az adalék – kuncogott orra alatt Ryeowook.

-Mondjátok már mi van!

-Szildenafil-citrát – mondták hangosan egyszerre, mire én csak néztem, mint boci az újkaupra. Ez a gyógyszerhatóanyag a potencianövelő gyógyszerekben van jelen. Mi most akkor azzal a pár liter vérrel gyakorlatilag viagrát adtunk be Jonghyunnak? Francba. Jjong csak értetlenül néz, tuti nem figyelt biosz órán. Vagy figyelt, de nem erre a tananyagra.

-Jonghyun – fordult felé Yesung. – Hogy érzed magad?

-Ehh, voltam már rosszabbul is – vakargatta meg tarkóját.

-Nem érzel semmi.. különöset? – szólt hozzá Ryeowook is, majd lepillantott öv alá. – Óhh.. – Jjong azonnal odakapta kezét, és vörösen elfordult.

-Ne aggódj! Nem fog sokáig tartani ez az állapot. Csak huszonnégy órán keresztül hol fel fog állni magától, hol lelankad. Semmi különös – ezaz Yesung, így kell megnyugtatni egy megrémült embert.

-Te nem lehetsz ennyire szerencsétlen! – morrantam rá az idősebbre. – Miért tettél a vérbe Szildenafil-citrátot?

-Mert minden vér típusba kell egy olyan sejt, ami kiegyensúlyozza a többit. Ebbe a típusba a szildenafil bármely változata jó volt. Ezért esett erre a választásom. Meg gondoltam, bárki kibír egy napot álló farokkal, nem? Én így élem átlagosan napjaimat – majd hátrakacsintott Ryeowookra. – Kérlek, a szerelmi életedből hagyj ki engem, jó? Inkább mond meg, mit kezdjek a nagy dínóval és a kicsivel a lába között – ezt hangosan mondtam ki. Basszus.

 Ryeowookból kitört a röhögés, ahogy Yesungból is. Kézen fogták egymást, majd szépen kihaladtak a szobából.

-Most meg hova mentek? – szóltam utánuk.

-Kezdj valamit a nem kicsi problémátokkal – nevettek továbbra is.

-Nem vicces! – az ajtó becsukódott, én pedig kettesben maradtam ezzel az álló farkú Jancsikával. – Te meg mit kuncogsz? – néztem az ágyon ülő srácra, aki csak vigyorgott magában.

-Csak belegondoltam, hogy mi lenne, ha belecseppentenék pár cseppet az adalékból a reggeli kávéjába. Plusz egy kis hashajtót is. Csak hogy élvezze az életet – kuncogott tovább, mire én is elmosolyodtam.

-Nem rossz ötlet, álló farokkal fosni érdekes kihívás lehet – nevettem el magam most már hangosan. – Viszont igaza volt abban, hogy ezzel kezdeni kell valamit – mutattam a lába között emelkedő sátorra, mire csak jobban takargatta. – Mivel is tudnák segíteni..Áh, megvan!

Te vagy a mindenem [6.rész] "Etetés és gondok"

Sziasztok c: Hatalmas kihagyás után újra itt vagyok :) A visszajelzéseket megköszönöm, nyugodtan kommenteljetek, kritikát szívesen fogadok c:
Páros: JongKey, YeWook
Figyelmeztetés: +18, Trágár szavak előfordulhatnak

-Nos akkor meg kell hogy etesselek – ajkait széles mosolyra húzta – Eddig egyik etetésnél sem voltál magadnál.

-Hányszor etettél már?

-Umm ha jól számolom kétszer. Egyszer, amikor haldokoltál, másodszor, amikor tegnap elájultál.

-Az tegnap volt? Egy teljes napot átaludtam volna?

-Bizony bizony, Key – közel hajolt hozzám, majd úgy mondta tovább – Rendesen beájultál. Már azt hittem, sosem fogsz felkelni. Kicsit aggódtam is. Ám aztán hallottam, ahogy jó hangosan megkordult a pocakod és tudtam, nincs miért aggódni. Hamarosan úgyis felébredsz majd.

-Jonghyun.. – szóltam halkan, számítva a legrosszabbra is – Fájni fog..az etetés?

Rám emelte hatalmas sötét szemeit, majd szóra nyitotta száját. Amit kicsit később be is zárt. Mintha nem tudná, hogy mit szeretne mondani. Úr isten, ennyire borzalmas lesz?

-A véremből kell táplálkoznod. Eddig ez úgy zajlott, hogy a saját végtagjaimba beleszúrtam a tűt, és később átömlesztettem a te testedbe – vakargatta a nyakát. Valamit titkol előlem.

-Jjong. Mond az igazat. Látom, hogy valamit nem akarsz elmondani – valószínűleg azért érzem ezt, mert az ő vére már az enyém is. Buta, buta Jjongie.

-Hááát.. tudod, a te bőröd valamiért nem engedi át a tűt..így nem tudtam csak egyszerűen beléd „nyomni”.

-Ezzel meg mit akarsz mondani? – picit kezdek megijedni.

-Azt, hogy.. ameddig nem voltál magadnál és nem tudtál önállóan vért inni az én testemből, addig szájon át adtam be a vérem – fejét elfordította és  egy nagyon picit, de tényleg alig észrevehetően elpirult.

-Te.. te ezt úgy érted, hogy ameddig én egy alvó üreselméjű lény voltam, te addig kedved szerint molesztálgattál?

-Nem, dehogyis! – vetődött hátrébb azonnal, mert megérezte kibontakozni kívánó dühömet.

-Akkor meg hogy? Magyarázd csak meg, drága kis barátom, mert különben nagyon megjárják az alsógatyádba álcázott tojások.

-Hékás, hékás. Övön alul nem ütünk, mert abba beletörik a kezed. Ez az egyik dolgok. A másik, hogy nem molesztáltalak, csak muszáj volt megcsókolnom téged, hogy a vérem eljusson a te szervezetedbe is – okos kis mentegetőzés volt a részéről, de nem elég meggyőző.

-És az, hogy ha egy kis pohárkába, vagy bárminemű edénye beleöntöd a véred, az nem lett volna jó? Így elkerülhetted volna a nemi érintkezést.

-Ennyire ellenedre van, hogy megcsókoltalak? – mászott ijesztően közel hozzám, teljesen bele az aurámba.

-N-nem.. vagyis de! – löktem el mellkasánál fogva. – Nem vagyok valami kis ribanc, hogy bárki megcsókoljon, főleg, ha az illető pasi! – na szépen vagyunk, Key. Lerí rólad, hogy meleg vagy, de te azért próbálod az ellenkezőjét állítani. Okos vagy, nagyon.

-Ahh – fújta ki levegőjét, egyenesen a képembe, így kivettem belőle, hogy nemrég mosott fogat, vagy rágózott, mert nagyon kellemes mentolos illata volt. – Most addig fogunk veszekedni, ameddig éhen nem halsz, vagy lebonyolítjuk végre az etetésed?

Nyeltem egy nagyot, majd vártam, hogy történjen valami. Jonghyun a csuklójára mutatott, majd a nyakára, és a combjára is. Értetlenül néztem rá.

-Választhatsz, melyik részemből fogsz inni.

Köszönöm, Mr.Dracula, teljesen megnyugtattál. Szóval még meg is kell, hogy harapjalak, értem. Akkor lássuk a lehetőségeimet. Ha a csuklóját harapom meg, akkor abból jó sok vér fog jönni, az biztos. A nyakából úgyszintén. Bár az inkább vámpírosabb. Meg mondjuk elég erotikus. A comb meg már inkább perverzség lenne. És ha ott harapnám meg, a sebe később mindig beledörzsölődne a nadrágjába, ezzel nagy fájdalmat okozva. Viszont ő is vámpír, tehát valószínűleg hamar eltűnnének a fognyomok. Bár ki tudja, nem kockáztatok. Akkor csukló vagy nyak? Ahogy így figyelem a nyakát, alig észrevehetően megnyalom alsó ajkamat. A gyomrom ismét beleszól, mire a másik csak elkuncogja magát, de nem siettet. Óhh, szarok az egészre, én ennek a fiúnak a nyakát akarom.

Odahajoltam Jonghyunhoz, majd belenéztem a szemeibe, amiből semmit sem tudtam kiolvasni. Ajkaimmal elindultam picit oldalra és lefele, de még a fülénél belesúgtam valamit, amitől egész testét átjárta a  libabőr. Végignyaltam a nyakát, és egy bizonyos pontot, amit megcéloztam. Éreztem, hogy ott nagyon sok vér van, valószínűleg itt lehet az ütőere. Kinyitottam ajkaimat, metszőfogaim már munkára készen álltak, majd, mintha csak egy almába haraptam volna, megkóstoltam a nyakát. Amint megéreztem vérének forró, édes, meleg ízét, szervezetem többet követelt. Érezni akartam, ahogy minden sejtje velem együtt mozog. Ahogyan vércseppjei végigcsordulnak nyakán, nyelvemmel azonnal utánuk kapok, nehogy bármennyi is kárba vesszen. A vérem a testemben csak úgy dübörgött, azt súgva: még, még, még.

-Kibum.. – sóhajtott fel alattam Jonghyun. – Állj..le.. túl sok..

Donorom szemei lecsukódtak, ő maga pedig elájult. Végigterült az ágyon, és meg sem mozdult. Basszus. Elkezdtem rázogatni a vállát, pofozgatni, hátha ad valami életjelet. De semmi. Nem lehet igaz.Nem ölhettem meg. Nem. Hisz a vámpírokat nem ennyire egyszerű megölni, vagy mégis? Valaki segítsen rajtam, bárki.

Könnyeim megindultak, és csak folytak lefele arcomon, végigszántva Jonghyun mozdulatlan testét. Nem tudtam, mégis mi tévő lehetnék. Aztán beugrott. Hisz nem egyedül él. Talán Yesung és Ryeowook tudják, mit kell tennem. Azonnal fogtam magam és rohantam megkeresni a két említett fiút. Vagy legalábbis az egyiket. Már az is fél siker lenne. A folyosón ajtók mellett haladtam el, mindenhol csend honolt. Egyet leszámítva. Na de onnan viszont hatalmas nyögések törtek fel. Keményebben , mélyebben, erősebben. De olyanokat is hallottam, hogy ezaz, Yeye baby, ott tökéletes. Gondolom Yesung most használja a levegő akrobatika kártyáját. Fontolgatom egy darabig, hogy most benyissak egy széles vigyorral, hogy Háhá, kúróbagázs, de aztán inkább kopogok, és csak utána nyitok be. Őszintén meglepődtem. Jongwoon hason fekszik, dereka aljánál Ryeowook ül, kezében egy olajos palackkal, és kenegeti a másik hátát, közben masszázst nyújtva. Na jó, én mindenre gondoltam, esküszöm, tényleg mindenre, de ez nem volt a számításaimban. Megköszörültem a torkom zavaromban, majd csak annyit mondtam, segítség.

-Mióta nincs eszméleténél? – pofozgatta Jonghyunt most már Yesung.

-Körülbelül húsz perce.. – motyogtam ujjaimat tördelve.

-Mégis mennyi vért ittál belőle? – kocogtatta meg a vállamat meglepetten Wookie.

-Amint látom, többet a kelleténél – morgott Yesung a nem létező bajsza alatt.

-Sajnálom..

-Itt a sajnálat nem elég, alig maradt két liter vér a testében. Sürgősen utánapótlás kell! – a fekete hajú most már ordibál velem. Remek. Egy vámpírt majdnem kinyírtam, egyet magamra haragítottam, egy pedig nem tudja eldönteni, hogy velem van vagy ellenem.

-Milyen vérre van szükség, Yeye?

-Ryeowook, mondtam már, ne hívj így, kérlek – hehe, pedig ahogy a masszázsnál hallottam, eléggé tetszett neki. Na de persze ezt nem mondhatom ki hangosan, mert engem tesznek majd vérszegénnyé. – Egyébként a C18-as kamrából kell hoznod. Olyan a vér a csomagban, mint Kibumnak, de van egy kis plusz adag benne valamiből.. csak nem emlékszem már, hogy mi is az valójában..