Te vagy a mindenem [6.rész] "Etetés és gondok"

Sziasztok c: Hatalmas kihagyás után újra itt vagyok :) A visszajelzéseket megköszönöm, nyugodtan kommenteljetek, kritikát szívesen fogadok c:
Páros: JongKey, YeWook
Figyelmeztetés: +18, Trágár szavak előfordulhatnak

-Nos akkor meg kell hogy etesselek – ajkait széles mosolyra húzta – Eddig egyik etetésnél sem voltál magadnál.

-Hányszor etettél már?

-Umm ha jól számolom kétszer. Egyszer, amikor haldokoltál, másodszor, amikor tegnap elájultál.

-Az tegnap volt? Egy teljes napot átaludtam volna?

-Bizony bizony, Key – közel hajolt hozzám, majd úgy mondta tovább – Rendesen beájultál. Már azt hittem, sosem fogsz felkelni. Kicsit aggódtam is. Ám aztán hallottam, ahogy jó hangosan megkordult a pocakod és tudtam, nincs miért aggódni. Hamarosan úgyis felébredsz majd.

-Jonghyun.. – szóltam halkan, számítva a legrosszabbra is – Fájni fog..az etetés?

Rám emelte hatalmas sötét szemeit, majd szóra nyitotta száját. Amit kicsit később be is zárt. Mintha nem tudná, hogy mit szeretne mondani. Úr isten, ennyire borzalmas lesz?

-A véremből kell táplálkoznod. Eddig ez úgy zajlott, hogy a saját végtagjaimba beleszúrtam a tűt, és később átömlesztettem a te testedbe – vakargatta a nyakát. Valamit titkol előlem.

-Jjong. Mond az igazat. Látom, hogy valamit nem akarsz elmondani – valószínűleg azért érzem ezt, mert az ő vére már az enyém is. Buta, buta Jjongie.

-Hááát.. tudod, a te bőröd valamiért nem engedi át a tűt..így nem tudtam csak egyszerűen beléd „nyomni”.

-Ezzel meg mit akarsz mondani? – picit kezdek megijedni.

-Azt, hogy.. ameddig nem voltál magadnál és nem tudtál önállóan vért inni az én testemből, addig szájon át adtam be a vérem – fejét elfordította és  egy nagyon picit, de tényleg alig észrevehetően elpirult.

-Te.. te ezt úgy érted, hogy ameddig én egy alvó üreselméjű lény voltam, te addig kedved szerint molesztálgattál?

-Nem, dehogyis! – vetődött hátrébb azonnal, mert megérezte kibontakozni kívánó dühömet.

-Akkor meg hogy? Magyarázd csak meg, drága kis barátom, mert különben nagyon megjárják az alsógatyádba álcázott tojások.

-Hékás, hékás. Övön alul nem ütünk, mert abba beletörik a kezed. Ez az egyik dolgok. A másik, hogy nem molesztáltalak, csak muszáj volt megcsókolnom téged, hogy a vérem eljusson a te szervezetedbe is – okos kis mentegetőzés volt a részéről, de nem elég meggyőző.

-És az, hogy ha egy kis pohárkába, vagy bárminemű edénye beleöntöd a véred, az nem lett volna jó? Így elkerülhetted volna a nemi érintkezést.

-Ennyire ellenedre van, hogy megcsókoltalak? – mászott ijesztően közel hozzám, teljesen bele az aurámba.

-N-nem.. vagyis de! – löktem el mellkasánál fogva. – Nem vagyok valami kis ribanc, hogy bárki megcsókoljon, főleg, ha az illető pasi! – na szépen vagyunk, Key. Lerí rólad, hogy meleg vagy, de te azért próbálod az ellenkezőjét állítani. Okos vagy, nagyon.

-Ahh – fújta ki levegőjét, egyenesen a képembe, így kivettem belőle, hogy nemrég mosott fogat, vagy rágózott, mert nagyon kellemes mentolos illata volt. – Most addig fogunk veszekedni, ameddig éhen nem halsz, vagy lebonyolítjuk végre az etetésed?

Nyeltem egy nagyot, majd vártam, hogy történjen valami. Jonghyun a csuklójára mutatott, majd a nyakára, és a combjára is. Értetlenül néztem rá.

-Választhatsz, melyik részemből fogsz inni.

Köszönöm, Mr.Dracula, teljesen megnyugtattál. Szóval még meg is kell, hogy harapjalak, értem. Akkor lássuk a lehetőségeimet. Ha a csuklóját harapom meg, akkor abból jó sok vér fog jönni, az biztos. A nyakából úgyszintén. Bár az inkább vámpírosabb. Meg mondjuk elég erotikus. A comb meg már inkább perverzség lenne. És ha ott harapnám meg, a sebe később mindig beledörzsölődne a nadrágjába, ezzel nagy fájdalmat okozva. Viszont ő is vámpír, tehát valószínűleg hamar eltűnnének a fognyomok. Bár ki tudja, nem kockáztatok. Akkor csukló vagy nyak? Ahogy így figyelem a nyakát, alig észrevehetően megnyalom alsó ajkamat. A gyomrom ismét beleszól, mire a másik csak elkuncogja magát, de nem siettet. Óhh, szarok az egészre, én ennek a fiúnak a nyakát akarom.

Odahajoltam Jonghyunhoz, majd belenéztem a szemeibe, amiből semmit sem tudtam kiolvasni. Ajkaimmal elindultam picit oldalra és lefele, de még a fülénél belesúgtam valamit, amitől egész testét átjárta a  libabőr. Végignyaltam a nyakát, és egy bizonyos pontot, amit megcéloztam. Éreztem, hogy ott nagyon sok vér van, valószínűleg itt lehet az ütőere. Kinyitottam ajkaimat, metszőfogaim már munkára készen álltak, majd, mintha csak egy almába haraptam volna, megkóstoltam a nyakát. Amint megéreztem vérének forró, édes, meleg ízét, szervezetem többet követelt. Érezni akartam, ahogy minden sejtje velem együtt mozog. Ahogyan vércseppjei végigcsordulnak nyakán, nyelvemmel azonnal utánuk kapok, nehogy bármennyi is kárba vesszen. A vérem a testemben csak úgy dübörgött, azt súgva: még, még, még.

-Kibum.. – sóhajtott fel alattam Jonghyun. – Állj..le.. túl sok..

Donorom szemei lecsukódtak, ő maga pedig elájult. Végigterült az ágyon, és meg sem mozdult. Basszus. Elkezdtem rázogatni a vállát, pofozgatni, hátha ad valami életjelet. De semmi. Nem lehet igaz.Nem ölhettem meg. Nem. Hisz a vámpírokat nem ennyire egyszerű megölni, vagy mégis? Valaki segítsen rajtam, bárki.

Könnyeim megindultak, és csak folytak lefele arcomon, végigszántva Jonghyun mozdulatlan testét. Nem tudtam, mégis mi tévő lehetnék. Aztán beugrott. Hisz nem egyedül él. Talán Yesung és Ryeowook tudják, mit kell tennem. Azonnal fogtam magam és rohantam megkeresni a két említett fiút. Vagy legalábbis az egyiket. Már az is fél siker lenne. A folyosón ajtók mellett haladtam el, mindenhol csend honolt. Egyet leszámítva. Na de onnan viszont hatalmas nyögések törtek fel. Keményebben , mélyebben, erősebben. De olyanokat is hallottam, hogy ezaz, Yeye baby, ott tökéletes. Gondolom Yesung most használja a levegő akrobatika kártyáját. Fontolgatom egy darabig, hogy most benyissak egy széles vigyorral, hogy Háhá, kúróbagázs, de aztán inkább kopogok, és csak utána nyitok be. Őszintén meglepődtem. Jongwoon hason fekszik, dereka aljánál Ryeowook ül, kezében egy olajos palackkal, és kenegeti a másik hátát, közben masszázst nyújtva. Na jó, én mindenre gondoltam, esküszöm, tényleg mindenre, de ez nem volt a számításaimban. Megköszörültem a torkom zavaromban, majd csak annyit mondtam, segítség.

-Mióta nincs eszméleténél? – pofozgatta Jonghyunt most már Yesung.

-Körülbelül húsz perce.. – motyogtam ujjaimat tördelve.

-Mégis mennyi vért ittál belőle? – kocogtatta meg a vállamat meglepetten Wookie.

-Amint látom, többet a kelleténél – morgott Yesung a nem létező bajsza alatt.

-Sajnálom..

-Itt a sajnálat nem elég, alig maradt két liter vér a testében. Sürgősen utánapótlás kell! – a fekete hajú most már ordibál velem. Remek. Egy vámpírt majdnem kinyírtam, egyet magamra haragítottam, egy pedig nem tudja eldönteni, hogy velem van vagy ellenem.

-Milyen vérre van szükség, Yeye?

-Ryeowook, mondtam már, ne hívj így, kérlek – hehe, pedig ahogy a masszázsnál hallottam, eléggé tetszett neki. Na de persze ezt nem mondhatom ki hangosan, mert engem tesznek majd vérszegénnyé. – Egyébként a C18-as kamrából kell hoznod. Olyan a vér a csomagban, mint Kibumnak, de van egy kis plusz adag benne valamiből.. csak nem emlékszem már, hogy mi is az valójában..