Mihez vezetnek az álmatlan éjszakák [JongKey]

Besorolás: +18

Műfaj:  slash, yaoi

Figyelmeztetés: trágár szavak előfordulása, erotikus jelenetek, ellenség-szerelem.

Hozzáfűzés: A kedvenc párosom, nagyon szeretem őket. Most viszont egy picit más lesz a nézőpont, nem a megszokott... Sőt még nekem is fura volt írni, de őszinte leszek, el tudnám őket így képzelni... Kommenteket, véleményeket, hideget-meleget szívesen várok^^

Egy álmatlan éjjelen Jonghyun bemászott a fő ellensége házába; úgy gondolta, felébreszti az édesen alvó szőkeséget, hogy felidegesítse. Bármit csinált, a hétalvó akkor sem riadt fel, bár a szomszédok már felkeltek a zajokra, mégis próbáltak nem odafigyelni, hisz’ a hangok a híres Key házából szűrődtek ki, akitől nem csak a negyed, de az egész város félt. Jonghyun reggelig küszködött, de nem tudott semmit se tenni, amint a barna eltűnt a házból, a nap is felvirradt.

Mikor a nap sugarai hozzáértek a párnához, az álomszuszék ébredezni kezdett, közben nagyokat nyújtózkodott. Erre felfigyelve, a másik háznak ablakából a barna megjegyezte magában, hogy ez a szőke olyan keményen durmol, mint a gazdagok, és csak a reggeli napfény képes felkelteni. Jelen eset után Jonghyun folyamatosan átjárt a szomszédba, és bámulta, ahogyan a másik alszik, és álmában hol mosolyog, hol pedig mérgesen összehúzza szemöldökét. Annyira megszokta ezt a képet, hogy már nem bírt úgy nyugovóra térni, hogy ne figyelje a másik álmát előtte.

Minden este meglátogatta Key lakását, befeküdt az ő „oldalára” és csak nézte a pihegő szőkeséget. Szemével követte, ahogyan a másik arca időnként megrándul, ajkai megmoccannak. Teljesen belefeledkezett az alvó gyönyörű arcába. Egy ilyen szokásos estén Jonghyun - maga sem tudja, hogyan -, de megcsókolta Key ajkait. Rémületében gyorsan felpattant az ágyról és azonnal hazament. Az este maradék pár órájában képtelen volt álomra hajtani a fejét, folyamatosan arra gondolt, miként tudta megérinteni azokat az ajkakat, amelyek névleges ellenségéhez tartoztak. Nem tudta megérteni, miért találta őket ennyire vonzónak...

Reggelre virradt, mire képes volt elaludni; akkor, amikor mások munkába indulnak. Felébredve Jonghyun megfogadta, hogy soha többet nem megy a szomszéd házba. Azonban egész este azon kattogott az agya, hogy mennyire be akar feküdni a kedvenc ágyába, és újra figyelni azt a gyönyörű arcot.  Eljött az éjjel, Key már aludt, viszont magának ellentmondva, a barna már mászott is át a másikhoz. Belépve a szobába, szokásához híven levette a pólóját, letette a szék karfájára, majd bebújt az ágynemű alá, és némán kémlelte a békésen szuszogó fiút.

Jonghyun POV

Miért van ennyire szép arcod? Miért alszol ennyire ártatlanul mellettem?

– Key, tudod, a tegnapi csókunk annyira gyors volt, hogy nem tudtalak igazán megízlelni, habár biztosan tejes-füstös ízű lesz. De inkább megkóstolom, mintsem tovább találgatok.

Közel hajoltam az ajkaihoz, majd hozzájuk értem a sajátommal. Amint eszembe jutott, hogy a csók viszonzatlan, elhúzódtam tőle, s megnyaltam a számat.

– Igen, ahogy sejtettem. Tej és szivar, a szád teljesen átivódott ezzel a két dologgal, bár nekem nagyon is tetszik. Talán azért, mert ezek nélkül nem is lennél te.

Jonghyun POV end

Jonghyun megállás nélkül a szundikáló szőkeséggel beszélt, a reggelhez közelítve pedig megcsókolta még egyszer, végül boldogan távozott. Ez így folytatódott több mint egy hétig. Úgy járt át abba a házba, mintha csak haza járna. Megszerette a lakást, a hálót és ezt az embert...

Eljött a következő „közös” estéjük.

Jonghyun POV

– Szia, szerelmem, hogy’ telt a mai napod...? Megint nagyon nehéz volt? Vajon, ha nem lennél ennyire erős, akkor hogyan bírkóznál meg az élet nehézségeivel? Na, jó, elég volt erről beszélni, annyira hiányoztál. Bár ma találkoztunk egyszer, de annyira kemény voltál velem, ezért ha ki akarsz engesztelni, akkor csókolj meg!

Szájon csókoltam Keyt.

– Annyira vágytam rád. Azt akarom, hogy több figyelmet szentelj nekem!

Megöleltem őt derekánál fogva, s fejemet a mellkasára hajtottam.

– Olyan jó veled lenni. Melegséggel tölt el, biztonságban érzem magam, és ne röhögj ki, de úgy érzem, minden rendben van, amikor mellettem vagy.

Csak feküdtem és simogattam a hasát, amikor kezét az enyémre helyezte. Megijedtem, hogy felébredt, ám kiderült, hogy még mindig alszik. Ráültem.

– Drágám, ne ijessz meg így!

Az ajkaihoz hajolva elkezdtem csókolni, annyira erotikusak pici szív alakú szervecskéi, hogy nem tudtam abbahagyni. Miközben faltam a már vörös érzékszerveket, Key a derekamra tette apró kezeit és viszonozta a csókom. Mi a szar? Mi történik? Gyorsan felpattantam, azonban ő visszahúzott és megharapta a nyakam.

– Ahh, édesem, ez fáj – megtapogattam a harapás nyomát. Mi? Vérzek? – Vérzésig haraptál!

Key elkezdte nyalogatni a sebet, én pedig csak ültem. Ezt ő most álmában teszi? Vagy felébredt és viszonozza az érzéseimet? Vagy felébredt és azt gondolja, hogy kap egy jó kis reggeli szexet, és mindegy neki, hogy kivel? Elhúzódtam a fiútól és jobban megnéztem őt. Továbbra is szendergett. Mégis mit álmodhat? Mérges lettem, és, hogy ne tegyek tönkre semmit, inkább haza mentem.

– Viszlát, szerelmem, ideje mennem – még egyszer utoljára megcsókoltam, majd szótlanul távoztam a szobából.

Jonghyun POV end

Key POV

Az utóbbi időben eléggé furcsa álmaim vannak, de aludni mégis kell. Lefeküdtem és szokásomhoz híven hamar elszundikáltam...

A kanapén ülök. A folyosóról női hang szűrődik be.

– Szia, szerelmem, hogy’ telt a mai napod?

– Hogy’ gondolod, nyuszim?

– Megint nagyon nehéz volt?

– Igen, más nem is lehetne, az a bolha mindig elrontja a napjaimat!

– Vajon, ha nem lennél ennyire erős, akkor hogyan bírkóznál meg az élet nehézségeivel?

– Nem gondolom, hogy minden ugyanolyan lenne, ha átlagos lennék, az a bolha nem loholna folyton a nyakamban, és minden jó lenne, ez biztos.

– Na jó, elég volt erről beszélni, annyira hiányoztál! Bár ma találkoztunk egyszer, de annyira kemény voltál velem, ezért ha ki akarsz engesztelni, akkor csókolj meg!

– Miben voltam kemény? Abban, hogy egyedül hagytalak, ameddig a bolha után futkostam? Sajnálom, kicsim, és persze, hogy megcsókollak.

Magamhoz húztam őt, az ajkai, mint mindig, most is kávéízű volt. Elhúzódva tőle, mérgesen néztem rá.

– Nem szabad ennyi kávét innod, tönkre teszed a szervezeted, és nekem egészségesen van szükségem rád.

– Annyira vágytam rád, azt akarom, hogy több figyelmet szentelj nekem!

– Ígérem, mostantól sokkal figyelmesebb leszek veled – mondtam neki mosolyogva, megölelt, fejét pedig mellkasomba fúrta.

– Olyan jó veled lenni. Melegséggel tölt el, biztonságban érzem magam, és ne röhögj ki, de úgy érzem, minden rendben van, amikor mellettem vagy.

– Nem is akartalak kiröhögni, mert mellettem tényleg biztonságban vagy. Szeretlek, senkinek sem fogom engedni, hogy kárt tegyen benned.

Megfogtam a kezeit, ő pedig meglökött. Leestem a kanapéra, de közben az ő derekát is fogtam, így rám esett. Gyorsan elhelyezkedett az ölemben, majd szigorúan letolta a fejem.

– Drágám, ne ijessz meg így!

– Nem tettem semmi rosszat, csak megfogtam a cicát a mancsánál.

Az ajkaimhoz hajolt és mély csókba vonta azokat. Karjaimat derekára tettem, és akaratosan visszacsókoltam. Sietve hátrált tőlem, de én utána kaptam és beleharaptam a nyakába.

– Ahh, édesem, ez fáj! – megtapogatta a nyakát. - Vérzésig haraptál!

Rögvest elállítottam a sebet a nyelvemmel.

– Bocsánat, édesem! Remélem, most jobb neked.

Ránézett a karórájára, és egy lendülettel felpattant mellőlem, majd szedelődzködni kezdett.

– Viszlát, szerelmem, ideje mennem – szájon csókolt, és elrohant. Csak feküdtem a kanapén és a szerelmemen gondolkoztam...

Reggel, amikor felkeltem, eszembe jutott az előző éjjeli álmom. Sehogy sem bírtam felidézni, hogyan is nézett ki az a lány, viszont tisztán emlékeztem a hangjára, annyira ismerősnek hatott, de nem tudom, mégis hol hallhattam. Könnyű, nagyon formás, puha ajkai voltak, enyhe kávé ízzel. Mindegy is, elég a fellegekben járkálni, ez a lány csak a fejedben létezik, pontosabban az álmaidban. De azért kár, annyira aranyos volt...

Key POV end

Key felállt az ágyából, vett egy gyors zuhanyt, megreggelizett és elindult dolgozni. Azt mondták neki, aznap nem lesz sok munkája, ami boldoggá tette a szöszit. A nap észrevétlenül telt el; nyugodtan, de mint mindig, a baj most is csendesen érkezett. Amint befejezte a munkát, elindult a boltba, hogy vegyen valami kaját, mert semmije sincs már abban a hűtőben. Mikor már a kiszemelt bolt mellett járt, észrevett egy kisebb tömeget, annak közepén meg egy fekete pulóvert, amit fehér jel díszített. Minden jókedve elszállt.

– Joooonghyun-sshi.

Key futni kezdett a sötét hajú srác után, mindennel megdobta, ami csak keze ügyébe került. Beszaladtak egy sikátorba, ahol a hidrogénezett megfogott egy kukát és a másik felé tartotta. Ő csak megfordult, és mint általában, vigyorgott. Key meglendítette a szemetest, de a bolha ezúttal is időben elugrott. A szőke közelített a másikhoz, és akkor vette észre, hogy lecsúszott a sötét hajú pólója és a vállán egy hatalmas folt bukkant elő. Különösen zavarta, hogy éppen azon a helyen, ahol az este „szerelmét” is megharapta. Key nem tudott semmit sem tenni, csak meredt maga elé és a kivillanó vállat figyelte.

– Ez mi? – tette fel a kérdést, rámutatva a testrészre. Jonghyun értetlenül nézett rá a vállára, és amikor meglátta a fognyomokat, féloldalasan elmosolyodott.

– Key-sshi, te is tudod, néha elszabadulnak az indulatok, és gyakran maradnak ilyen nyomok. De miért? – Jonghyun a szőkére nézett. – Féltékeny vagy?

– Megőrültél, bolha? Menj a francba, te mazhoista és ne jelenj meg többet a szemem előtt!

Key sarkon fordult és a közért irányába indult el, miközben Jonghyun csak hátulról figyelte a lassanként távolodó szőkeséget, majd sóhajtott:

– Valószínűleg sosem fogod abbahagyni a meglepetéseket.

Eljött az este, és ahogy minden éjjel, Key békésen aludt, Jonghyun pedig épp a házba tartott. Mikor végre bejutott, nagyon megszomjazott, így először a konyha felé vitte az útja és betámadta a hűtőt.

– Bakker, megint tej. Talán egy macska utódja?

Jonghyun kiitta a dobozból a fehér folyadékot, majd célba vette a hálót. A szőke hercegét pontosan ott találta, ahol korábbi látogatásai alkalmával. A párnák közt.

Jonghyun POV

– Szerelmem, itt vagyok. Hiányoztam?

Odasétáltam az ágyhoz, leültem és kisimítottam arcából a kósza szálakat. Befeküdtem mellé, és éreztem, ahogyan ver a szíve. Régebben miért akartam, hogy ez a szív többé ne dobbanjon, most pedig az életem is odaadnám, ha hallhatnám ezt a hangot?

– Tudod, édes, annyira szeretnék mindig így maradni. Ölelni téged, hogy te engem ölelj, de sajnos ez nem lehetséges. Sajnos nem lehetünk együtt.

Szorosabban bújtam oda hozzá, és ő most is átölelt. Újra azt álmodja! Nem hiszem el! Mégis kiről álmodhat? Szét akarom kenni a veséit a falon, de ameddig válaszol a jeleimre. Bár míg álmodik, addig boldog vagyok. Ajkaihoz hajoltam és lassú csókba invitáltam, mire fürgén megfordult velem, és a csípőmre ült. Álmában akar engem megerőszakolni?! Nem! Nem akarom ezt! Azt akarom, hogy tudja, én vagyok az! Nem akarom, hogy azzal a kurvával csinálja az álmában! Ne az ő nevét nyögje, hanem az enyémet! Stop! Egyáltalán akarom, hogy engem dugjon, vagy nem?! Összezavarodtam!

Key csókba vonta ajkaimat, miközben derekamat simogatta, aztán rátért nyakamra. Végem! Ez nagyon be tud indítani. Picit megvonaglottam alatta, ő pedig könnyed harapást ejtett érzékeny bőrfelületemen. Úgy nyögtem, mint egy ribanc, ameddig ő kiszívta a nyakam és lassanként nyomot hagyott maga után.

– Csókolj meg! Érezni akarom az édes ajkaid.

Számhoz hajolt, meglepődtem, hogy mégis hall engem, elvégre azt csinálja, amit kértem. Hirtelen megtörtem az érzéki játékot ajkaink között.

– Én akarok felül lenni, drágám.

Key a hátára feküdt, így mostmár én ültem az ő ölén.  Úgy csókolóztunk, mint egy fiatal szerelmes tinipár, akik sosem akarnak elszakadni a másiktól. De nem mehetek túl messzire, hisz’ ez az ő álma, és hülyeség lenne egy alvó sráccal kefélni. Az nem ugyanaz, mint élőben.

– Key, állj! Még nem vagyok felkészülve erre, ne most csináljuk! Nagyon szeretlek, de így nem tudom megtenni – befeküdtem mellé, és magamhoz szorítottam. – Inkább csak feküdjünk így, ölelj át, kérlek.

Megtette, amit szerettem volna, és ebben a pózban lélegeztünk egészen reggelig. Ránéztem az órára, már csak egyetlen órám maradt az ébredésig. Ideje volt indulnom. Különben eléggé nagy sokkban fog részesülni a szöszi.

– Drágám, te is tudod, mennem kell – ezzel megcsókoltam búcsúzóul, és próbáltam felállni, azonban nem akart elengedni.

– Na – nyújtottam el könyörgő szavamat. – Tényleg mennem kell, engedj! Holnap is el fogok jönni, szóval eressz – enyhített a szorításán, még egyszer nyomtam egy puszit az ajkaira, aztán távoztam a szobájából.

Jonghyun POV end

Key POV

Az ágyamban feküdtem a szobában.

– Szerelmem, itt vagyok. Hiányoztam?

– Igen, édes, nagyon hiányoztál – bejött a hálóba, megpiszkálta a hajam, majd bebújt mellém.

– Tudod, édes, annyira szeretnék mindig így maradni, ölelni téged. Hogy te engem ölelj, de sajnos ez nem lehetséges. Sajnos nem lehetünk együtt.

– Kicsim, miről beszélsz? Miért nem lehetünk együtt? Sosem foglak magadra hagyni, és sosem engedlek el, bármennyire is hangzik ez hiúságnak – szorosabban bújt hozzám, mikor erősebben vontam karjaim oltalma alá.

Ajkaim után kapott, mire én gyorsan fordítottam a felálláson, és ráültem feszes combjaira. Simogattam a testét, nyakához hajolva pedig egy édes nyögés hagyta el száját, így jól megszívtam a nekem felajánlott területet.

– Csókolj meg! Érezni akarom az édes ajkaid – azonnal ugrottam a kérésre, határozottabban masszírozva nyelveinket. - Én akarok felül lenni, drágám – lihegtem, miközben megfordítottam a helyzetünket, és ő került fölém, vörös izmaink pedig szüntelenül vad táncot jártak. Nem tudtam elszakadni finom, csábító ajkaitól.

– Key, állj! Még nem vagyok felkészülve erre, ne most csináljuk! Nagyon szeretlek, de így nem tudom megtenni – bebújt mellém, és testéhez szorított. – Inkább csak feküdjünk így, ölelj át, kérlek – hozzá préselődtem, szótlanul néztük egymást. Annyira jó érzés, amikor itt van mellettem.

– Drágám, te is tudod, mennem kell – ajkait éreztem meg egy szívdobbanásommal később, tudtam, indulni készült, így elkaptam a kezét.

– Nem! Maradj itt! Nem engedlek el, már mondtam neked.

– Na – nyújtotta el könyörgését. - Tényleg mennem kell, engedj! Holnap is el fogok jönni, szóval eressz.

– De a holnap annyira messze van – nyűgösködtem, végül beadtam a derekamat. - Jó, oké, menj, ameddig nem gondoltam át!

Lazítottam a szorításomon, gyorsan egy puszit nyomott a számra, aztán kisétált az ajtón. Felébredtem.

Annyira jó vele, miért nem lehet az enyém a valóságban is? Vele annyira egyszerű minden.

Kimásztam az ágyamból, egy rögtönzött zuhany után a konyhában pakolgattam. Összeütöttem egy egyszerű rántottát, természetesen öntöttem magamnak mellé egy pohár teát. Reggeli után felöltöztem és elmentem dolgozni, éreztem, hogy ma nagyon nehéz napom lesz.

Az egyik munkatársammal, Tommal, megtettük a szokásos ellenőrzéseket azokon a helyeken, ahol balhék szoktak előfordulni, és ha már kialakulóban volt, lecsillapítottuk a kedélyeket, majd tovább álltunk. Amikor már majdnem befejeztük a mai melót, azt hittem, megőrülök. Minden balhézó vagy el akart futni, vagy RÁM akart támadni. Kis naivak. A megfelelő házhoz lépdelve megláttam Jonghyunt, az egekbe szökkenő idegeim miatt azonnal elkezdtem őt kergetni. Mint általában, minden kezem alá kerülő tárgyat hozzávágtam. A bolha – szokásához híven – ugrándozott a házak között, minden szűk utcán végighaladt. Öt perc fogócska után elértünk egy zsákutcához.

– Nocsak, ki nem tud tovább rohanni? Elvesztetted az ép eszed? Vagy úgy döntöttél, jót teszel az embereknek és meghalsz?

– Nem, Key-sshi! Nélkülem rosszul éreznék magukat!

– Viccelsz? Nélküled a világ jobb hely lesz.

Figyeltem Jonghyunt, tanulmányozva minden egyes porcikáját, ami egyre jobban felhúzott. Viszont megakadt a szemem a nyakán, pontosabban a füle alatti részen.

– Mi a fasz? – a nyakszirtjén egy foltot fedeztem fel, álmomban éppen ugyanott szívtam ki annak a csajnak is.

– Mi a gond, Key-sshi? Rájöttél, hogy az agyad otthon hagytad? Ne aggódj, nem maradt otthon, csak egyszerűen neked olyan nincs! – röhögött fel Jjong. Basszus, mennyire idegesít!

Felemeltem a konténert, ami mellettem volt, felé dobtam, aztán elsétáltam. Dühítenek már ezek a folytonos egybeesések. Útközben felhívtam Tomot, és megkérdeztem, mi a helyzet a munkákkal, de mivel azt mondta, hogy minden rendben, inkább hazamentem. Természetesen teljesen kiment a fejemből, hogy be akartam ugrani a boltba is.

Hazaérve készítettem magamnak egy kis kaját, megettem, záróakkordként pedig elszívtam egy szál cigit. Közben azokon a különös véletleneken gondolkodtam. Az első álmomban megharaptam azt a lányt a vállán, másnap Jonghyun egy teljesen ugyanolyan harapásnyommal jelenik meg. Aztán a kiszívás, és megintcsak Jonghyunnak is ott van. Mi a rák? Talán tudja, mit álmodok, és direkt csinálja ezt, hogy idegesítsen vele? De akkor hülyeségről beszélek! Mégis hogyan tudhatná, miről is álmodom?! Mi lenne, ha ma tennék egy kis kísérletet?

Key POV end

Key lefeküdt aludni, és amikor végre teljesen besötétedett, Jonghyun már mászott is a másik házába. Belépve azonnal a szoba irányába indult el, ahol az ő szeretett ellensége aludt.

Jonghyun POV

– Itthon vagyok, remélem nem hiányoztam nagyon.

Bementem a szobába, lefeküdtem az ágyára, magamhoz öleltem őt, megcsókoltam, mire arca eltorzult.

– Szerelmem, mi az? Egyáltalán nem hiányoztam? Vagy tettem valamit, amit nem kellett volna?

Fejemet Key nyakhajlatába temettem.

– Ez azért van, mert ma azt mondtam, hogy nincs agyad? – felemeltem a tekintetem és Keyre néztem. – Szerelmem, csak vicceltem! Nem akartalak megsérteni, csak egyszerűen, ha másképp viselkednék, rájönnél, hogy valami nincs rendben. Nem mondhatom azt neked, hogy szeretlek, hisz’ te~

Key szemei kipattantak, elkapta a kezemet, és az arcomba ordított.

– Te engem mi? – meglepetten néztem rá.

Jonghyun POV end

Key POV

Befeküdtem az ágyamba, és vártam, mikor történik már végre valami, de kezdtem elálmosodni. Amikor már kissé elpilledtem, meghallottam, hogy valaki azon az ablakon mászik be, amit minden este nyitva hagyok, különben megfulladnék a melegtől. Hallottam, ahogy a titokzatos idegen nyugodt lépésekkel halad a hálóm felé, és amikor kinyílt az ajtó, s ezzel végre tudatosult bennem a bolha ittléte. Annyira furcsa volt, nem érzékeltem benne a gúnyt, a kötekedésre vágyást, helyenként még aranyosnak is tűnt.

– Itthon vagyok! Remélem, nem hiányoztam nagyon – mégis kinek hiányoznál, te idióta?

Bebújt mellém. Átkarolt, aztán a következő pillanatban megcsókolt, mitől kissé megborzongtam. Fúj, milyen undorítóság! Lesmárol a bolha... habár? Stop. Az ajkainak az íze különösen emlékeztetett a lányéra az álmomból.

– Szerelmem, mi az? Egyáltalán nem hiányoztam? Vagy tettem valamit, amit nem kellett volna? – tettél-e valamit? Megszülettél, cseszd meg! Fejét a nyakamba rejtette, lehelete égette a bőrömet, de furcsán jó érzés volt.

– Ez azért van, mert ma azt mondtam, hogy nincs agyad? – felemelte a fejét, így üresség érzése vett körül. – Szerelmem, csak vicceltem! Nem akartalak megsérteni, csak egyszerűen, ha másképp viselkednék, rájönnél, hogy valami nincs rendben. Nem mondhatom azt neked, hogy szeretlek, hisz’ te~

Hirtelen nyitottam ki a szemeimet, és elkaptam a kezét, hogy ne tudjon elszaladni.

– Te engem mi? – annyira meglepetten nézett rám. Ilyennek még sosem láttam.

Key POV end

Jonghyun csak bámult Keyre, és nem tudta, mégis mit feleljen.

– Basszus! Jonghyun, mond ki, amit az előbb mondtál!

– Én... sze... sze... szeret... szeretlek... téged – hebegte remegve.

-Ahh, mik jutnak az eszembe... Na, figyelj ide, ha nem akarsz meghalni – de Key nem tudta befejezni, mert Jonghyun közbevágott.

– Akkor takarodjak a szemed elől, és soha többet ne jelenjek meg? Engedj el, és elmegyek!

– Elmegyek én mindjárt neked! Hallgass és ne szólj közbe! Ha nem akarsz meghalni – ezúttal már higgadtabban intézte szavait hozzá. – Akkor ülj itt és ne menj sehova, különben megtalállak és megöllek! – fenyegetőzött. -  Most pedig alszom, utána megbeszéljük, mert ha nem pihenem ki magam, akkor tényleg ki foglak nyírni az alváshiányom miatt. Tudod, hogy olyankor nagyon agresszív vagyok. Megértetted?

– Igen, megértettem.

– Mit értettél meg?

– Hogy nem megyek sehova, ameddig alszol, és legyek itt, különben nekem annyi.

– Helyes! Most pedig gyerünk aludni.

Key Jonghyunt a csuklójánál fogva tartotta, miközben lassanként elszundikált, a barna pedig csak feküdt, és figyelte az alvó szörnyet, aki még mindig a kezét szorította.

Elsőnek Key kelt fel, mosakodás után főzött egy kis kávét, elkészítette a reggelit, öntött magának tejet, majd elindult a szobája felé, hogy felébressze a még mindig alvó Jonghyunt. Mikor átlépett a küszöbön, a látvány miatt muszáj volt nevetnie.

– Valami nincs rendben? – kérdezte Jonghyun.

– Nem, minden oké, csak végignézve rajtad, jelenleg nem is tűnsz idegesítő bolhának. Kelj fel, mosakodj meg, és reggeli után megbeszéljük a tegnapit! – adta utasításba.

– Rendben van.

A gyors fürdés után Jonghyun elvánszorgott a konyhába, leült egy székre, ami a bejárati ajtó mellett volt, amolyan sosem tudhatod alapon. Nekiállt a reggeli elfogyasztásának, Key pedig az ablakban ült és majszolta az adagját. Az egész helyiségben csend uralkodott. Először a szőke törte meg az idilli pillanatot.

– Mit is mondtál nekem tegnap?

– Mire gondolsz?

– Ne csinálj magadból hülyét! Jól tudod, mire gondolok!

–  Azt mondtam, hogy szeretlek! – ordította el magát a barna. – Baj van a memóriáddal?

–  Jonghyun-sshi! Ne hergelj fel, ameddig jó a kedvem, mert nem állna jól a halál! És mégis mikor kezdődött el az, hogy nálam töltöd az éjszakáid? – vonta fel szemöldökét érdeklődően.

– Hmm. Fél éve már, de három napja furcsán kezdtél el viselkedni, mintha csak hallottad volna, amit mondtam.

– És milyen rég óta gondolod azt, hogy szeretsz engem?

– Kb. két hete már biztosan. Miért?

– Nem. Semmi komoly, csak érdekelt.

– És hogyan jöttél rá, hogy esténként itt tanyázok?

– Egyszerűen már három éjjel óta ugyanazzal a lánnyal álmodok, és a második itt töltött éjjelen megharaptam és ott hagytam egy foltot a nyakán. Később pedig rajtad is felfedezni véltem ezeket a jegyeket, és úgy gondoltam, hogy itt valami nincs rendben.

– Ja – nyújtotta el szavát feleszmélvén a tényekre - , világos. Tehát mégsem vagy annyira sötét. Szóval nem ölsz meg?

– Változtasd meg a véleményem, drága.

– Miről?

– Emlékszel arra, hogy pont a legérdekesebb résznél állítottál le?

– Na, igen, emlékszem, miért is?

– Akkor esetleg most készen állsz végre?

– Nem, nem vagyok rá képes!

– Miért ne lennél? Valahol még van egy tubus síkosítóm is, pár kondom. Gyerünk bolha, ne idegesíts!

– Ez a bosszú akar lenni? – Jonghyun egyenesen Key szemeibe nézett. A hidrogénezett felállt, és lassú léptekkel odasétált az ülőhöz.

– Nem, ez a szerelem, édes.

Key megemelte Jjong fejét az állánál fogva, és lágyan megcsókolta. A barna kezeit a másik nyaka köré fonta, és boldog volt, hogy az érzései nincsenek visszautasítva. Key kézen ragadta az alacsonyabbat, és berángatta a hálószobába. Miközben lefektette az ágyra, elővakart egy poros dobozt, amiből kivette az emlegetett tubust.

– Remélem, szereted az epret.

A magasabb lerángatta a másikról a ruhát, amiket eldobott egy távolabbi sarokba. Amikor már nem volt Jonghyunon egyetlen ruhadarab sem, elhalmozta meztelen testét apró csókokkal, egyetlen részt sem felejtett ki. Minden érintéstől a barna hajú mély nyögéseket hallatott magából, amitől Key majd’ megőrült. Felkészítés nélkül akarta magáénak tudni az alacsonyabbat, de türtőztette magát. A szőke nyomott egy kis adagot a krémes állagú anyagból a kezére, és a pulzáló nyílásához vezette ujját.

– Key, félek. Általában én vagyok az, aki dug, és nem fordítva.

– Ne aggódj, nagyon óvatos leszek, nem fog fájni.

– Rendben van, akkor folytasd.

Key bevezette egyik ujját a barnába, amitől a másik összezárta szemeit és megrázkódott. Könnyítésként a magasabb megcsókolta a szerelmét. Óvatosan bánt kedvesével, nem akart fájdalmat okozni. Amikor már elég tágnak vélte a bejáratot, beljebb tolta még két ujját. Egyre nehezebb volt ezt csinálnia a szőkének, izgalma tovább fokozódott. Kihúzta nedves mutató, középső és gyűrűs ujját, majd nekiállt kiszabadítani a kis barátját. Amikor a barna látta, mennyire nehezen megy már ez a szőkének, azonnal segített a kis szörnyecskéjének.

Jonghyun leült Key előtt, csókolgatta a nyakát, közben lehúzta a nadrágot a másikról, de a hidrogénezett már nem bírta türtőztetni magát. Gyors mozdulattal a hátára fordította szerelmét, lábai közé férkőzött, és a bejárathoz helyezte férfiasságát.

–  Bírd ki egy picit.

Key tolatni kezdett, a barna pedig gyorsan behunyta szemeit, körmeit pedig a szőke vállába mélyesztette. Amikor teljesen benne volt már, a magasabb megállt, és hagyta Jonghyunnak, hogy megszokja a feszítő érzést. Pár másodperc után az alacsonyabb megmozdította csípőjét, jelezvén, hogy készen áll. A szöszi óvatosan kezdett el mozogni, néha cserélgetve a szögeket, hogy megtalálja azt a bizonyos pontot. Fokozta a tempót, minden pillanatban hozzáérve az örömközponthoz. Jonghyun a másik hátát karmolászta, és csak jobban magához húzta. Hogy több örömöt okozzon a barnának, kezét annak farkára helyezte és gyorsan mozgatta rajta a bőrt. A szőke teljesen elvesztette az eszét, az alacsonyabb hatalmas nyögéssel élvezett a másik tenyerébe és saját hasfalára is. Key azonnal követte kedvesét az örömhullámmal, közben szorosan ölelve és csókolva párját.

–  Én is szeretlek téged, bolha – mosolyogva mondta a hidrogénezett hajú.

–  Akkor ne hívj így engem! – morgott sértetten Jjong.

–  Jól van, jól van! Ne haragudj. Tudod, hogy csak szeretetből mondom – befeküdt kedvese mellé, és magabiztosan karjaiba vonta.

–  Aludjunk még egy kicsit, oké?

–  Rendben, úgyis annyira kifárasztottál.

Egymás karjaiba borulva aludtak el. Az életük megváltozott, valószínűleg mindörökre. Most már nyugodtabbak lesznek, nincsenek többé egyedül, nem magányosak, hisz’ amikor melletted van az az ember, akit szeretsz, senki sem érzi magát egyedül. Még akkor sem, ha a szerelmed egy kis szörnyeteg, vagy éppen egy idegesítő bolha.

Mert a szerelem – a végtelen boldogság.