Te vagy a mindenem [7.rész] "Elmés képzelgés? Vagy valóság?"

Sziasztok c: TVAM következő része c: Jó olvasást :) Komizzatok bátran :D

Páros: JongKey, YeWook

Figyelmeztetés: +18, trágár szavak előfordulnak.

-Lehet mondjuk mérgező anyag is? – nyeltem egy hatalmasat, miközben Ryeowook már nem volt a szobában. Ő már a vér kamráknál járt.

-Nem feltétlen kell, hogy az legyen.. de ami a lényeg, hogy a plusz adag hatása nem tart tovább huszonnégy óránál, tehát nem kell semmi rosszra számítani – próbált engem megnyugtatni Yesung.

-Te.. így nem igazán nyugodtam meg, főleg, ha valami veszélyes adagot adunk be neki a vérrel együtt. Egyáltalán milyen ember – akarom mondani – vámpír képes elfelejteni, milyen bónusz adalék van abban a vértasakban? – morgolódtam magamban.

-Itt vagyok! – esett be az ajtón végszóra Ryeowook. A kezében tartott egy közepes nagyságú tasakot, amiben vörös híg folyadék volt látható. Nyeltem egy nagyot, amikor odaléptek Jonghyun mellé, és nekiláttak a vér beadásnak. Száját Ryeowook tartotta nyitva hosszú ujjaival, Yesung pedig elkezdte beönteni a nyíláson. Külső szemmel undorító volt nézni, viszont úgy, hogy tudom, egy barátom, mesterem élete forog kockán, teljesen más. És mi lesz, ha az adalék megöli belülről? Vagy arra fogja késztetni, hogy támadjon ránk? Áhh, nem kell ennyire negatívan gondolkodnom, csak bestresszelek tőle, aztán még ráncos lesz a szép pofim. Igen, Kibum, előtted épp vér átömlesztés történik, te pedig most is csak a bőröddel tudsz foglalkozni. Nem lehetsz ennyire önző. Gondolj kicsit másokra is.

 Miközben figyeltem a többieket, hirtelen elszédültem, körülöttem minden és mindenki forogni kezdett, végül elsötétedett a külvilág és megszűntek a hangok. Kivéve egyet. Egy ismeretlen hang volt, sosem hallottam még azelőtt. A nevemen szólított.

-Kibum – mély volt, férfias, és hátat borzongató. – Jonghyun félvérűé változtatott, ahogy látom. Szép munka ifjú Jjong. Milyen rég is volt már, ahh.

-Elnézést! De ki vagy? – tettem fel az ominózus kérdést, amikor mesélni kezdett.

-Jonghyun egy régi és közeli barátja. Te nem tudod ki vagyok, sőt a fiú valószínűleg nem is emlékszik rám. De én itt vagyok és régóta figyellek benneteket.

-Rég óta? De hisz nem is ismerem olyan régen őt. Miért figyelsz minket? És miért nem mondod el, ki vagy?

-Ha eljön az ideje, meg fogjátok kapni a választ mindenre. Most az a lényeg, hogy nem szabad elszakadnod a Hyungodtól. Vadásznak rá, és csak te tudod őt megmenteni, ha bármi baja esne.

-Vadásznak? Megvédeni? – kérdések száza suhant át az agyamon, nem is tudtam, mivel kezdjem. De mielőtt folytathattam volna a kérdezgetést, a titokzatos alak folytatta beszédét.

-Ellenséges vámpírok. Őt akarják. A családját már megölték, és most rá fáj a foguk. Yesung védőburka alatt kicsit gyengébben érzik a fiú szagát, de meg fogják találni. Nincs sok időnk. Meg kell tanulnod használni az erőd, és meg kell tanulnod megvédeni a mestered. Velem bármikor kapcsolatba tudsz lépni, ha segítség kell.

-Hogyan? Hogyan tudok visszakerülni ide? Pontosan hol is vagyunk most? – kicsit félek most, mer túl sok az új dolog. És nem értem, miért keresik Jonghyunt. Valami rosszat tett volna?

-Mi a te elmédben vagyunk most. Én csatlakoztam az agyadba, Jonghyun vére által. Amikor csak szükség van rám, hunyd le a szemed, jó erősen. Gondolj a fiúval való közös dolgokra, és vissza fogsz jutni ide. Ameddig ebben az állapotban vagy, a külvilágban az idő telik, tehát ne felejts el vissza menni. A többiek aggódnak érted.

-Rendben van. A neved azért elárulod? Hogy tudjam, ki az, akihez segítségért fordulhatok.

-Onew vagyok. Most pedig menj, nyugtass meg mindenkit, és rólam ne beszélj senkinek. Menj – utolsó szavai visszhangozni kezdtek a fejemben, aztán ismét szédülni kezdtem.

 Mikor felébredtem, ugyanott voltam, a földön fekve, csak most Ryeowook nézett le rám.

-Minden rendben van? Hirtelen összeestél, és beverted a fejed. Vérzett is kicsit – ohh, lehet csak képzelődtem? Az ütés miatt lett volna mindez? Csak egy halucináció lett volna? Jonghyun!

-Mi van Jonghyunnal? – azonnal felültem és szaladtam is az ágyhoz, amiben ő feküdt. Szemei le voltak csukva, viszont lélegzett, szóval biztos életben volt. Akkor mégsem méreg volt az az adalék. Reméljük csak valami plusz cukor. Megpöcköltem az orrát, mire egyik kezével az enyém után kapott és magához rántott. Viszont nem kelt fel. Hátranéztem Ryeowookra, de ő már nem volt a szobában. Mi a rák? Ez a csávó tud teleportálni? És hol van Yesung? Na jó, ezt mind majd később. Most el kell döntenem, hogy vajon csak a fejemet ért ütés miatt álmodtam ilyen furcsát, vagy ez igaz volt. Igaz is lehetett, mert Jonghyunról és a vérátadásról volt szó. Bár én is szoktam ilyen furákat összeálmodni. De ez még a furánál is furább volt. Ehh? Milyen hevesen dobog a szíve. Biztos valami perverz dologról álmodik. Óhh, talált süllyedt. Jonghyun junior is itt van, érzem ám. Megrándult a szemöldöke, majd kipattantak a szemei. 

Ugyanebben a pillanatban rontott be az ajtón Yesung is, egy hatalmas, poros könyvvel a kezében, nyomában pedig a kis Ryeowookkal.

-Megvan! – csak értetlenül néztünk rá Hyunggal, aztán egymásra meredtünk. Gyorsan felpattantam róla, vigyázzba vágtam magam, majd megkérdeztem ettől az őrülttől, hogy mégis mi van meg. – Tudom, milyen plusz adalék van abban a vérben! Bár lehet nem fogtok neki örülni.

-Ugye nem káros? – tettem össze tenyereim már-már imádkozva, de Yesung arcára csak egy vigyor ült ki. – Te őrült, mond már, hogy mi van benne!

-Lehet neked lesz csak káros, ha a csúcspontra fog érni az adalék – kuncogott orra alatt Ryeowook.

-Mondjátok már mi van!

-Szildenafil-citrát – mondták hangosan egyszerre, mire én csak néztem, mint boci az újkaupra. Ez a gyógyszerhatóanyag a potencianövelő gyógyszerekben van jelen. Mi most akkor azzal a pár liter vérrel gyakorlatilag viagrát adtunk be Jonghyunnak? Francba. Jjong csak értetlenül néz, tuti nem figyelt biosz órán. Vagy figyelt, de nem erre a tananyagra.

-Jonghyun – fordult felé Yesung. – Hogy érzed magad?

-Ehh, voltam már rosszabbul is – vakargatta meg tarkóját.

-Nem érzel semmi.. különöset? – szólt hozzá Ryeowook is, majd lepillantott öv alá. – Óhh.. – Jjong azonnal odakapta kezét, és vörösen elfordult.

-Ne aggódj! Nem fog sokáig tartani ez az állapot. Csak huszonnégy órán keresztül hol fel fog állni magától, hol lelankad. Semmi különös – ezaz Yesung, így kell megnyugtatni egy megrémült embert.

-Te nem lehetsz ennyire szerencsétlen! – morrantam rá az idősebbre. – Miért tettél a vérbe Szildenafil-citrátot?

-Mert minden vér típusba kell egy olyan sejt, ami kiegyensúlyozza a többit. Ebbe a típusba a szildenafil bármely változata jó volt. Ezért esett erre a választásom. Meg gondoltam, bárki kibír egy napot álló farokkal, nem? Én így élem átlagosan napjaimat – majd hátrakacsintott Ryeowookra. – Kérlek, a szerelmi életedből hagyj ki engem, jó? Inkább mond meg, mit kezdjek a nagy dínóval és a kicsivel a lába között – ezt hangosan mondtam ki. Basszus.

 Ryeowookból kitört a röhögés, ahogy Yesungból is. Kézen fogták egymást, majd szépen kihaladtak a szobából.

-Most meg hova mentek? – szóltam utánuk.

-Kezdj valamit a nem kicsi problémátokkal – nevettek továbbra is.

-Nem vicces! – az ajtó becsukódott, én pedig kettesben maradtam ezzel az álló farkú Jancsikával. – Te meg mit kuncogsz? – néztem az ágyon ülő srácra, aki csak vigyorgott magában.

-Csak belegondoltam, hogy mi lenne, ha belecseppentenék pár cseppet az adalékból a reggeli kávéjába. Plusz egy kis hashajtót is. Csak hogy élvezze az életet – kuncogott tovább, mire én is elmosolyodtam.

-Nem rossz ötlet, álló farokkal fosni érdekes kihívás lehet – nevettem el magam most már hangosan. – Viszont igaza volt abban, hogy ezzel kezdeni kell valamit – mutattam a lába között emelkedő sátorra, mire csak jobban takargatta. – Mivel is tudnák segíteni..Áh, megvan!